Gondozási útmutató zöldfelületekhez

A gyep egészséges növekedése, sűrűsége és szép színének megőrzése érdekében elengedhetetlenül fontos, hogy a gyökerek számára mindig legyen elegendő elérhető nedvesség a talajban.

Amennyiben a gyep vízigényét a csapadék nem fedezi, öntözni kell. A gyep vízigénye a fajtától és a környezeti feltételektől, ezen belül is elsősorban a hőmérséklettől, széltől függ, és meglehetősen tág határok között változik. A kertben a kiszáradás első figyelmeztető jele lehet a „lábnyom-hatás”, azaz taposás után a kókadt, vízhiányos fűszálak nem egyenesednek fel, a lábnyomok sokáig láthatóak maradnak a gyepfelületen.
Sokan tévesen minden nap öntözik a gyepet, akár többször is. A gyakori öntözés folyamatosan nedvesen tartja a fű levélzetét, ami a gombás megbetegedésnek, a talaj tömörödésének, és gyomok elszaporodásának kedvez. A túl nedvesen tartott talaj a gyepnél sekély gyökerezést eredményez. A talaj levegőtlenné válik, felgyűlnek a bomlatlan szerves anyagok, aminek következtében romlik a terület minősége és érzékenyebb lesz a szárazságra, betegségekre, sőt, gyengül a tápanyagok felvehetősége, így a műtrágyázás sem lesz elég hatékony.

A helyes öntözési gyakorlat: inkább ritkábban és nagyobb adagokkal öntözzön, mint sokszor kis vízadaggal. A helyesen végzett öntözés hatására mélyre hatoló gyökérzet alakul ki, a megfelelő gyökérmélység pedig a szárazságnak is ellenálló, stressz-tűrő fű elsődleges feltétele.

Hűvösebb időszakban elegendő lehet hetente 1-2 alkalommal öntözni és egy alkalommal kb. 10-15 mm csapadéknak megfelelő öntözővizet kijuttatni. Természetesen időjárási tényezőktől – pl. hőmérséklet, szél, napsütés – és talajtípustól nagyban függhet a gyakoriság és a vízmennyiség. Homokos talajon többször, kisebb mennyiséget érdemes kijuttatni, míg agyagos, kötött talajokon figyelni kell, nehogy túlöntözzék a pázsitot.
Praktikus megoldás lehet éjszaka vagy kora reggel öntözni, amikor minimális a párolgás. Ezt persze egyszerűbb egy automatikus öntözőrendszerrel megoldani.

Azt minden kerttulajdonos tudja, hogy a nyári hónapokban a fűnyírás lesz az elsődleges kerti program. Nyírásnál be kell tartani az „1/3-os” szabályt, azaz maximum a levélzet hosszúságának 1/3-át szabad levágni. Ebből következik, hogy ha alacsonyabb vágási magasságot szeretne tartani, azt csak sűrűbb nyírással érheti el, különben a gyep megsínylené a drasztikus visszavágást. Például a kb. 5-6 cm-es magasság átlagosan hetente 1 nyírással megoldható, de már a 3-4 cm-es magasság tartásához legalább heti 2 nyírás is szükséges.

Vágásmagasság beállítása a gyepet alkotó fűfélék jellemzőitől függ. Egyes fajták magasabbra nőnek, és száruk egyenes, mások alacsonyabbak, és vannak olyan fajták, amelyeknek vízszintesen elfekszik a száruk.
Általában a magasabbra hagyott gyep erősebb és ellenállóbb marad. Ez különösen fontos a nyári időszakban nagyobb magasság jobb gyomelnyomó képességet biztosít, és      megakadályozza a kiszáradást. Továbbá a magasan kaszált gyepben nagyobb levélfelületet ér a napsütés, és ezáltal a fotoszintézis során ugyanazon fűcsomó több energiát termel, ennek eredményeképp a gyep szebb színű, erősebb, ellenállóbb és dúsabb lesz.

Ha a gyep eléri a meghatározott vágásmagasságot, fűnyírás szükséges. Ne vágjuk túl sűrűn, mert az gyengíti a pázsitot, de túl ritkán se, mert akkor nagyon sokat kellene egyszerre levágni. Körülbelül hetente optimális a rendszeres vágás. Ha valami miatt hosszabb időszakot ki kell hagyni, inkább vágjuk több lépésben: először magasabbra, aztán egy-két nap múlva egy fokkal rövidebbre.

augusztusig magas a gyep vízigénye. Az intenzívebb öntözés a tápanyag kimosódásához vezethet. A tápanyag ellátás hiánya sárguláshoz, legyengüléshez, kiritkuláshoz, foltos kipusztuláshoz vezethet. Ezt megelőzendő tartós hatású, komplex összetételű műtrágyák használata javasolt.

Az egyoldalúan, szakaszosan kijuttatott hagyományos műtrágyák több kárt okoznak, mint hasznot: sem a tápelem tartalom és arány nem felel meg a fű igényeinek, sem pedig a folyamatos egyenletes táplálást nem tudják biztosítani. Kijuttatás után a fű hirtelen erőteljesen növekedni kezd, ilyenkor gyakrabban kell füvet nyírni is. Ez a fű legyengüléséhez és kiritkulásához vezethet, ezért az egyenletes, folyamatos és kimosódási veszteség nélküli tápláláshoz legjobb megoldás a kifejezetten pázsitokhoz kifejlesztett, burkolt műtrágyák használata.

A burkolt műtrágyák kiegyenlített növekedést eredményeznek, a fűnyírás gyakorisága jobban tervezhető, a levágott fű mennyisége kevesebb, és felnyurgulás helyett tömötté, sűrűvé válik a gyepfelület.

Évente javasolt 3 alkalmommal célszerű tápanyagot kijuttatni: tavasszal, nyáron és ősszel. A növekedéshez fontos nitrogén pótlásán túl a tápelemek arányára is ügyelni kell. A magas hőmérséklet, a perzselő napsugárzás, az aszályos időszakok jelentős stresszt okoznak a gyepnek, ezért ilyenkor javasolt a nitrogénnél magasabb kálium tartalmú, folyamatos tápanyag leadású termék használata, míg ősszel nitrogén mentes műtrágyát juttassunk ki.

Ősszel a növényeknek más tápanyagokra van szükségük mint az intenzív növekedési szakaszban. A stressz tűrést legjobban a kálium táplálással tudjuk elősegíteni, ami hatékonyan szabályozza a sejtek vízháztartását is, így megelőzhető a fagykár. Ajánlott olyan terméket választani, amely burkolt szemcséiből a tápanyag folyamatosan szabadul fel a hatástartam 4-5 hónapja alatt, így tavaszra is jó állapotú gyepet és gyors zöldülést ígér.

A gyomnövények a természetben mindenütt jelen vannak, így előbb-utóbb a kerti pázsitban is megjelennek. Amit a gyomokról mindenképpen tudni kell, rövid és egyszerű: a gyom árt a pázsitnak!

Lehet, hogy van, akinek a pitypangtól sárgálló pázsit tetszik, de az biztosan nem tesz jót neki. Elnyomja a füvet, elszívja a tápanyagot, a vizet,árnyékol, a gyom sikeres visszaszorítása esetén is foltos gyepet eredményez.

Tévedés, hogy a gyomirtótól kiég a fű. Csak akkor ég ki, ha túlzásba visszük. Frissen telepített füvet, kiszáradt, stresszállapotban lévő gyepet ne kezeljünk. Bármelyik szer használata esetén nagyon kell vigyázni, hogy a gyomirtót más (dísz)növények, konyhakert közvetlen közelében ne használjuk! A gyomirtóval kezelt fűre ne engedjük ki a gyerekeket vagy a kutyát 2-3 napig. Arra is figyeljünk, hogy kijuttatás előtt és után 2-3 napig ne nyírjuk a füvet.

Ha esik az eső, az is csökkentheti a gyomirtó hatékonyságát. Ezért olyan időpontot válasszunk, amikor előrejelzés szerint nem fogja az eső egy napon belül lemosni a hatóanyagot a lombozatról. A második nap már lehet öntözni, jöhet az eső is. Ha viszont száraz az idő és régebb óta nincs semmi csapadék, kezelés előtti napon bőséges locsolás javasolt.

Az egészséges talaj szilárd összetevők, víz, levegő, mikroorganizmusok és szerves anyagok keverékéből áll. A talaj tehát jelentős mennyiségű levegőt is tartalmaz. A levegőztetés arra való, hogy a földben fenntartsuk a víz és a levegő egyensúlyát, így a talaj egészséges maradjon. A jól levegőztetett talaj könnyedén beszívja az eső- és az öntözővizet egyaránt. Jó vízlevezetés és magas levegőtartalom jellemzi. Ez kulcsfontosságú, mert számos hasznos mikroorganizmus a természetben aerob (oxigén igényes) életformát folytat, így pedig életjelenségei fenntartásához levegőre van szüksége. Gyengén levegőztetett talajban a mikroorganizmusok nem működnek megfelelően, ennek következményeként pedig a szerves anyagok hatékony lebontása sem biztosított, így pedig a fontos tápanyagok felhasználásának mértéke is csökken.

Továbbá, az egészséges növekedéshez és a stresszes időszakok elviseléséhez szükséges ellenálló képesség növeléséhez minden növénynek szüksége van arra, hogy kiterjedt gyökérrendszert fejlesszen ki, így könnyebben hozzáférjen a vízhez és a  tápanyagokhoz. A rosszul levegőztetett talaj szemcséi kisebbek, a terheléstől összetapadnak, és a tömörödéstől a talajszerkezet károkat szenved. Ennek következményeként kevesebb tér marad a növények gyökereinek, és kisebb hely jut a levegőnek és a víznek.

A jól levegőztetett talajban lévő kiterjedt gyökérszerkezet biztosítja a növény túlélését forró és száraz körülmények között is.

A gyepet kezelő kertfenntartók közül sokan tapasztalhatják, hogy a nyári időszakban bizonyos helyeken száraz foltok alakulnak ki. Fontos, hogy a szárazfolt-jelenséget megkülönböztessük az egyszerű aszály okozta stressz-tünetektől.

Az aszálystressz esetében nem a víztaszító talaj okozza a gondot, hanem egyszerűen a vízhiányból adódó kiszáradás. Például akkor alakulhatnak ki tartósan száraz felületek, ha a szórófej rosszul lett beállítva és az öntözés során nem megfelelő az átfedés a szórásképben. Aszálykor stressz-tünteket mutathatnak a gyengén gyökeresedő fűfajták is, ha a sekély gyökérzet nem tud elegendő vizet felvenni a talajból a föld feletti részek számára.

Szárazfolt-jelenségről akkor beszélünk, ha a kiszáradt foltokat még jelentős mennyiségű vízzel is nehéz visszanedvesíteni. Ebben az esetben víztaszító talajjal állunk szemben. A talaj akkor válhat víztaszítóvá, ha például sűrűn behálózzák a kalaposgombák gombafonalai (boszorkánygyűrű), vagy a növénymaradványok természetes lebomlása során nagy mennyiségű szerves anyag halmozódik fel a gyep gyökérzónájában (filcesedés). A víztaszító réteg elszigetelt foltokban alakul ki a talajban.

A jelenség kialakulását helyes gyepfenntartási gyakorlattal tudjuk megelőzni, illetve mérsékelni. A legfontosabb feladat, hogy a nyesedéket, illetve a gyepfilcet folyamatosan távolítsuk el a felszínről, így megakadályozhatjuk, a kalaposgombák micéliumszövedékének kialakulását.

Ügyeljünk a helyes öntözésre: hetente 2-3 alkalommal juttassunk ki egyszerre nagyobb mennyiségű öntözővizet, hogy elősegítsük a gyökerek mélyre hatolását és megakadályozzuk a gyepfelület állandó nedvessége miatt kialakuló gombafertőzést. Tápláljuk a gyepet megfelelően, hogy megerősödjön. Ez hosszú távon is jó megoldás.

A mohásodás alapvetően következmény. Annak a következménye, hogy a pázsittal valami baj van. A mohásodás akkor jön létre, ha a fűfelület általános állapota,  szerkezete, összetétele nem megfelelő. Néhány olyan tényező, amely ideális környezetet teremt a moha számára, ugyanakkor legyengíti a gyepet. A moha versenyez a fűvel , és ha sikerül megtelepedjen nagyobb területen, akkor komolyan tönkreteheti a gyepet.

A mohásodás leggyakrabban a túl árnyékos pázsiton fordul elő, főleg a pangó vízzel borított, levegőtlen, agyagos területen, illetve kevésbé termékeny talajokon. A pázsit ritkulása kifejezetten elősegíti a mohásodást, hiszen minél ritkább a pázsit, annál nagyobb talajfelszínt boríthat a moha.

A mohásodást kiváltó tényező lehet a tápanyag hiánya. Ez tulajdonképpen láncreakciót kiváltó első impulzus: kevés tápanyag -> ritkuló pázsit -> több locsolás -> elnedvesedő talaj -> mohásodás.  A megfelelő táplálás hozzájárul a sűrű gyökérzet és az egészséges gyep kialakulásához.Táplálja megfelelően a gyepet, hogy megerősödjön és elnyomja a mohát.

Figyelni kell a vágási magasság helyes megválasztására. A füvet érdemes hosszabbra hagyni, gyakrabban nyírni, egyszerre keveset vágni.

Végezzen rendszeres és alapos gyepszellőztetést, hogy javítsa a talaj vízelvezető képességét! A filcesedett réteget fel kell hasogatni, át kell szakítani, így lehetővé válik a radikális oxigenizáció.

Azokat a több évig élő lágy szárú növényeket, melyeknek a föld feletti vagy a földbeli részei áttelelnek, évelő növényeknek nevezzük.
A kertészeti kiültetésnél fontos szempont, hogy több évig egy helyen díszítenek. Az évelők virágzási ideje különböző és sok esetben rövid időtartamú, melyet követően csak a levelükkel, vagy a tavaszi hagymás növények esetében még azzal sem díszítenek.
Az évelők egy részének föld feletti szára elfagy, vagy elszárad, amely a következő tenyészidőszakban újra kihajt ellentétben az egynyári növényekkel, melyek elfagyáskor elpusztulnak.

Az évközi ápolási munkák közül ki kell emelnünk az öntözést, mint elsődleges jelentőségű teendőt.

Az évelők többsége nem elégszik meg a természetes csapadékmennyigéggel, ezért főként a virágképződési időszakban öntözés szükséges. Ez az időszak virágzási csoportonként változik, azonban egységesen elmondható, ritkán, de nagyobb vízadagokkal kell öntözni, kb. évi 300-400 mm öntözővízzel számolva.

Az évelők nagy része a legkülönfélébb talajokon jól érzi magát abban az esetben, ha vízigényét kielégítjük.

A gyomok komoly konkurenciát jelentenek dísznövényeink számára,  hiszen  elveszik tőlük a vizet, tápanyagot és tenyészterületüket, ezen felül csökkentik az évelőágy esztétikai értékét is.

A gyomnövényeket mindenképp mechanikai úton távolítsuk el, vegyszert ne használjunk a dísznövények közvetlen közelében, mivel magát a növényt is károsíthatjuk, rosszabb esetben megölhetjük vele.

Sok munkától megkíméljük magunkat, ha a gyomokat még fiatal, esetleg már csíranövény korukban eltávolítjuk.

Az évelőágyak növényeinek többsége tápanyagigényes növény, számukra nem elég az ültetés előtti alaptrágyázás, a tápanyagokat évente pótolni kell.

A tápanyag kijuttatásának három fő időszaka van: tavasszal kihajtás előtt, nyáron, ősszel a fagyok beállta előtt.

Tavasszal kihajtás előtt olyan komplex (összetett, több tápanyagot tartalmazó) műtrágyát juttassunk ki amely tartalmaz nitrogént,  kálium tartalma a legnagyonbb, foszfor tartalma pedig kisebb (pl.: NPK- 14-7-21).

Év közben, főleg a virágzás előtti időszakban kisebb dózisban, lehetőleg vízben oldva kijuttatva alkalmazhatjuk a több komponensű műtrágyákat. Az ilyen, tenyészidőszakban végzett fejtrágyázást a legtöbb növény meghálálja, az erős növekedésű, dúsan virágzó fajok pedig kifejezetten igénylik.

Ősszel nitrogén mentes műtrágyát használjunk, hiszen ebben az időszakban nincs szüksége a növényeknek erre az elemre.

Arra ügyeljünk, hogy a műtrágyák túladagolva perzselést okozhatnak, így amennyiben nem vagyunk biztosak a kijuttatandó mennyiséget illetően, olvassuk el alaposan a termék tájékoztatóját, vagy forduljunk szakemberhez.

Ha szerencsénk van és növényeink jól érzik magukat a helyükön, akkor csak kevés kártevőt és kórokozót fogunk találni évelőágyunk környékén.

A kártevők közül leggyakrabban levéltetvekkel és atkákkal, illetve különféle hernyókkal találkozhatunk. Ezek ritkán okoznak komoly károkat, ha pedig támadásukat túlzott mértékűnek tarjuk, könnyedén felvehetjük velük a harcot.

Néhányszor házas- és meztelen csigák okoznak problémát. Ellenük is bevethetünk növényvédő szereket, de akár környezetbarát módszereket  is használhatunk. A kórokozók közül elsősorban a különböző betegségeket okozó gombák jelentenek veszélyt évelőinkre. Leggyakrabban lisztharmatos megbetegedésekkel találkozhatunk, különösen száraz, meleg időjárás esetén. Emellett rozsdagombák, peronoszpórák és különféle foltbetegségeket, illetve hervadást okozó gombák károsíthatják növényeinket, ezek azonban ritkábban okoznak látványos fertőzést.

A kórokozók elleni kémiai védekezéshez nem adhatunk általános irányelveket (minden eset más és más kezelést tehet indokolttá), az azonban elmondható, hogy a fertőzések elkerülése végett mindig távolítsuk el és semmisítsük meg a beteg, elszáradt növényrészeket, illetve a súlyosan fertőzött egyedeket.

Az ápolási munkálatok nagy részét képviselik a visszavágási munkálatok. Ennek célja lehet a növekedés befolyásolása, elnyílt virágok eltávolítása vagy megújítása.

Bizonyos évelők hajlamosak egy évben többször virágot hozni, ezt segíti elő az elnyílt virágok eltávolítása. Ilyenkor az első el nem száradt elágazásig, vagy a következő bimbóig metsszük vissza. Ezzel a virágzás elősegítésén kívül a növények fejlődését is elősegítsük.

Amennyiben a növények magasságán szeretnénk csökkenteni, abban az esetben június közepén kell felülről egynegyed magasságot visszavágni az évelőkből.

Késő ősszel, a fagyok beállta előtt a talaj feletti növényrészeket távolítsuk el, hiszen a tél folyamán ezek a részek elhalnának.
Ez alól kivételt képeznek az egyes díszfüveink, illetve fagyérzékeny évelők. Ezen csoportokat csak tavasszal metsszük vissza, ellenkező esetben a növények elfagyhatnak.

A cserjék (bokrok) képezik az átmenetet a lágyszárú növények és a fák között. A cserje a lágyszárú növényekkel ellentétben fásodó hajtást vagy sarjat hoz, de  a fáktól alacsonyabb. Amíg a fák jól látható lombkoronával büszkélkednek, addig a cserjék többtörzsű vagy alacsonyan elágazó, bokrosodó növény. Vannak lomblevelű örökzöldek, tűlevelűek, lombhullatók, virággal díszítő és nem virágzók is.

A cserjékről általánosan elmondható, hogy öntözésük az első két évben bír kiemelt jelentőséggel. Ez az időszak határozza meg a gyökeresedés minőségét, így a rosszul öntözött növény képtelen rendesen fejlődni és fennmaradni. Célszerű ritkábban, de nagyobb vízadagokat kijuttatni, így a növény gyökérzete mélyre hatol.

Az öntözés gyakoriságát az adott évszak és időjárás határozza meg. Tavasszal és nyáron többet, ősszel kevesebbet kell locsolnunk. Nyári telepítésnél naponta kell öntöznünk, főként homokos talaj esetén. A nyári legmelegebb hónapokban a locsolás ideje mindig kora reggel vagy késő este legyen.

A cserjék  folyamatos tápanyag-ellátást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek. Bátran kijelenthetjük, ha tartósan szép és egészséges növényekre van igényünk, folyamatos tápanyag-ellátásra van szükségük ahhoz, hogy megtartsák díszítő értéküket.

A kertben használt általános műtrágyát a cserjéknek is kiszórhatjuk tavasszal és ősszel, mikro- és makroelemeivel hozzájárul a növény fejlődéséhez. Általánosságban elmondható, hogy egy megfelelő termőhelyen élő, rendszeresen öntözött, kedvező mértékben trágyázott, tápanyagozott növény sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben.

Komoly eredmények érhetők el a vegetatív időszakban kijuttatott lombtrágya segítségével, melyet leveleiken, hajtásaikon keresztül vesznek fel. A lombozaton keresztül felvett tápelemek pótolják azt a tápanyaghiányt, melyet a gyökerek nem tudnak felvenni a talajból és elősegítik a gyökérnövekedést is. Alkalmazzuk a fejlődési ciklusban 3-4 hetente.

A sövénynek telepített lombhullató cserjék általában a kialakítás időszakában metszést igényelnek. A kialakult sövények, akár örökzöldek, akár lombhullatók, csak folyamatos, évente többszöri nyírással tartják meg megfelelő formájukat. Javasolt évente 2-3 alkalommal metszeni.

Metszésére a tél a legmegfelelőbb időszak, hiszen ilyenkor a növények nyugalomban vannak. A tavasszal virágzó cserjéket csak virágzás után metsszük, különben levágjuk az éves virágokat róla, a nyáron  és ősszel virágzókat tél végén, tavasszal.

Metszéssel alakíthatjuk, formázhatjuk, ezzel évről évre szabályozzuk a virágzás mennyiségt és minőségét a gyenge, vékony és sérült hajtások eltávolításával.

A betegségek megelőzése érdekében késő ősszel és kora tavasszal a lombhullató díszcserjék is kapjanak lemosó permetezést. Ezzel kiválthatunk több későbbi permetezést.

A kártevők elszaporodását leghatékonyabban az őszi lemosó permetezéssel előzhetjük meg. Ennek legideálisabb ideje a lombhullás, tehát a vegetációs időszak befejeződésekor van. Ennek az oka, hogy a lehulló lombokkal az áttelelő szaporító képletek is megsemmisíthetők: leveleken lévő spórák és áttelelő tojások.

A tavaszi permetezés elhagyhatatlan a tél végén, a fagymentes napokon végzendő kora tavaszi lemosó permetezés, amelynek segítségével jelentősen csökkenthetjük a kártevők, kórokozók mennyiségét.

A díszfák hangsúlyos szereplői kertünknek. Remekül feldobják a környezetet, formában és színben egész évben látványos színfoltot biztosítanak. A szépségükön túl árnyékot adnak, lombjukkal és virágaikkal díszítenek, takarnak, felfogják a port és csökkentik a zajt.

Az egyik legfontosabb tényező a növény életében a megfelelő vízellátás. Minden fát a vízigényének megfelelően öntözzünk, ez fajtánként eltérő. Az ültetést követő 2 évben a hosszú tavaszi és nyári száraz időszakok során bőséges öntözésre van szükség. Ha a növény jól begyökeresedett, az öntözés elhanyagolható.

A sekélyen gyökerező növények, még ha jó talajba kerültek is, hamar megsínylik a szárazságot, ezért ezekre különösen figyeljünk oda. Ültetés utáni első években praktikus megoldás a fák körül kialakított tányér, melyet minden alkalommal tele tudunk tölteni, kellő mennyiségű vizet lejuttatva a gyökerekhez.

A fák tövénél lévő kitányérozott területet mindig tartsuk gyommentesen, akár mechanikusan, akár vegyszeres kezeléssel. Ezt többször ismételjük meg, hogy a gyomok földalatti részei ne jussanak tápanyaghoz. Soha ne hagyjuk a fa tövére nőni a füvet, mert elszívja tőle a nedvességet, és a fa pusztulásával is járhat.

A legtöbb díszfa nem igényel különösebb odafigyelést a tápanyag utánpótlás terén, így néhány egyszerű lépéssel kielégíthetjük igényeiket. Tavasszal és ősszel célszerű komplex műtrágyát kijuttatni a fa tövéhez közel eső területre. Ezt kiegészíthetjük a tavasztól őszig terjedő időszakban lombtrágyázással is.

Nem igényelnek rendszeres növényvédelmet. Fektessünk nagy hangsúlyt a betegségek megelőzésére. Rendszeresen vizsgáljuk növényeinket, az esetlegesen előforduló betegségek időben való észlelése nagyban megkönnyíti a kezelést vagy a további terjedést.

A díszfák növényvédelmének fő feladata a lombozat és a fás részek védelme a kártevőktől, kórokozóktól. Kiemelkedő fontosságú a lombhullás utáni őszi lemosó permetezés, és a kora tavasszal, fagymentes napokon végzendő kora tavaszi lemosó permetezés, amelynek segítségével jelentősen csökkenthetjük az áttelelő kártevők,  kórokozók mennyiségét.

A díszfák csak a korona kialakításának idején igényelnek metszést, fiatal korban törzstisztítást és sarjeltávolítást.

A szakszerű metszés a fa növekedését segíti. Megakadályozza a villás elágazások kialakulását, az egymást akadályozó, keresztbe növő ágak megerősödését, a torz, fára nem jellemző korona kialakulását. Idősebb fákon ifjító metszés szükséges.

A téli időszak a legmegfelelőbb idő a metszésre.

A téli időszakban előforduló tartósabb mínuszok következtében a növényeken keletkezett károk. Amennyiben a levelek bebarnulnak, megfeketednek, az ágak elszáradnak, fagykárról beszélünk. Amennyiben a fagykár felismerése megtörtént, távolítsuk el a sérült részeket. Ez a jelenség nem csak a fákon, hanem cserjéken is előfordulhat.